A Határtalanul! program keretében a református iskola 50 diákja és 5 pedagógusa 2016. május 3-tól 6-ig, gondos előkészületek után nekivágott Erdélynek.

Az idei program során a diákok ízelítőt kaptak a Transsylvanicumokból, avagy az erdélyi magyarság minden magyart gazdagító örökségéből.

Témánk a tavalyi Nemzeti Összetartozás napi Hungarikum-játékból forrta ki magát. Tanulmányi kirándulásunkat úgy állítottuk össze, hogy útvonalunkon találkozzunk Erdély (és a Partium) egyediségeivel, rámutassunk azokra a jellegzetességekre, melyek csakis ott találhatók meg, sehol máshol, s magyarságunk méltó részét képezik. Külhoni magyar gyerekekkel történő közös programjainkat is e téma köré szőttük.

Az előkészítő négy órát az utazáson résztvevő öt pedagógus tartotta meg, saját szakterületükre koncentrálva. Az útvonalterv megrajzolása és az útinapló vezetésének megbeszélése után a magyarság lélekszámát és a történelmi hátteret gondoltuk át – fókuszban az országhatárok kialakulásának okai és Románia etnikai összetétele volt. Ezt követően Erdély egyediségeit, avagy a Transsylvanicumokat megelevenítendő csoportmunkák, prezentációk, kísérletek mélyítették a tanulók ismereteit. Mindezt színezte az irodalmi áttekintés, a néprajzi, népzenei és népművészeti tudnivalók sora, az összefüggések megvilágítása, valamint az utazáshoz elengedhetetlen magatartási szabályok felidézése.

A gyerekek téma kapcsán szerzett tudásának rögzítésére az addig elsajátított ismeretekből és a tanév során megtanult tananyagból a kiutazó pedagógusok vetélkedőt állítottak össze. A megmérettetések fölöttébb fogós feladványai, a játékosság ugyanúgy szolgálta a bevésődést, mint a gyakorlati alkalmazást.  A változatos, gyermekekhez közelálló módszerek és eszközök jó hangulatot teremtettek az utazásban résztvevő hetedikesek között. Az előkészítést zárva minden résztvevő nyertesnek tudhatta magát.

A tanulmányi kirándulás első állomásán, Nagyszalontán szíves fogadtatásra leltünk a Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott árvaházban. Átadtuk a diákok által gyűjtött adományokat. Az Arany János Múzeumban töltött órák Darvasi Zoltán múzeumigazgató páratlan előadásával még közelebb hozták a gyerekekhez a Toldi íróját. A Csonka toronyban megemlékeztünk Szalonta hajdúváros jellegéről, Erdély török elleni védelmében játszott szerepéről, Bocskai István erdélyi fejedelemről. A rendhagyó tanórák hiteles helyszínét a gyerekek útinaplóbéli rajzai őrzik.

A “Kincses” Kolozsvárott szemerkélő esőben tekintettük meg nagy királyunk, Mátyás szobrát és szülőházát. Meglátogattuk a Szent Mihály templomot és a Farkas utcai református templomot. Megnéztük az európai hírű, Kolozsvári testvérek alkotta Sárkányölő Szent György szobor másolatát. A Házsongárdi temetőben megilletődve tisztelegtünk nemzetünk elköltözött nagyjai előtt. Az sem szegte kedvünket, hogy az időjárás nem fogadott bennünket a kegyeibe. Mindennek nyomán az útinaplók gótikus ablaktervekkel gyarapodtak, Kolozsvár vaktérképén a helyükre találtak állomásaink.

Torockóra érkezve megcsodáltuk az egyedülállóan szép és egységes faluképet, annak egyedi természeti környezetét a Székelykővel. A torockói Kis Szent Teréz Gyermekvédelmi Központban átadtuk a diákjaink által gyűjtött adományokat. Találkozót szerveztünk az ottani gyerekekkel. Megkínáltuk őket a helyi értéktárunkban jeleskedő orosházi „kúcsoskaláccsal”. Segítségünk, szeretetünk hidat képzett közöttünk. Az iskolai erkölcstan óráink beszélgetéseit követően tanulóink a valóságban tapasztalhatták meg, érezhették át, hogy milyen gyermekotthonban nevelkedni. Vacsoránkat gazdagította Torockó gasztronómiai különlegessége, a somodi kalács. Az itt szerzett élményekről, hangulatokról szóló bejegyzések az útinapló jeles oldalai.

A reggeli eső megfosztott bennünket annak a látványától, hogy „a nap kétszer kel fel” Torockón. Az iskolában azonban átadhattuk könyvadományunkat. Noha a pedagógus-minősítés miatt nem mehettünk be az épületbe, de az udvaron találkozhattunk a helyi gyerekekkel. Az ittenieket is megleptük lakóhelyünk különleges lakodalmi kalácsával. A Néprajzi Múzeumban megcsodáltuk az egyedi torockói vasművesség tárgyi emlékeit, a mindennapi élet használati tárgyait, a festett bútorokat, és a torockói népviseletet. Megbeszéltük mit jelentenek az „egy kaptafára készült”, az „egy füst alatt” kifejezések, megtudhattuk, mi a rámás csizma. A gyerekek mindezek megértését rajzaikkal bizonyították.

Nagyenyeden meglátogattuk a Magyar Örökség-díjas Bethlen Gábor Kollégiumot – hitünk, felekezetünk egyik erős gyökerét. A történelmi falak között hallgattunk kiselőadást Kőrösi Csoma Sándorról, aki innen indult megkeresni a magyarok őshazáját. Helyi vezető kalauzolt a felújított épületben, felvillantva annak múltját, érdekességeit. Meglátogattuk a XIV. század első felében épült templomot és a köré emelt XV. századi erődítményt. Megemlékeztünk a város vérzivataros újkori múltjáról és többszöri elpusztításáról, ezzel is szemléltetve Erdély viszontagságos történetét. Az útinaplóba a Kőrösi Csoma Sándor vándorútját, élete fontos állomásait, munkásságát összefoglaló, jobbnál jobban kitöltött vaktérképes feladatlapok kerültek.

Az orosházi és a szovátai gyerekek saját városukat otthon készített prezentációk segítségével mutatták be egymásnak. A történelem, néprajz és irodalom tantárgyakhoz kapcsolódó tudásuk mellett a helyi kultúrával kapcsolatos ismereteiket is megosztották a hallgatósággal. Az itteni vendéglátóknak is jutott az orosházi gasztronómiai különlegességből. Az ismerkedési est rendhagyó néptáncórával folytatódott, ami fergeteges táncházban teljesedett ki. Magyar diákok magyar diákokkal teremtettek kapcsolatot a népzenén, néptáncon keresztül, mindenen átsegítő derűvel. Az est évtizedekre szóló értékei az itt szövődött barátságok és a nemzeti összetartozás érzése. Az útinaplók oldalai az új barátaik elérhetőségeivel, élménybeszámolóival gyarapodtak.

A Medve-tó, mint újabb egyedi erdélyi érték megfigyelése után a sós forrásnál élményszerű tanulás következett. Szovátai és orosházi tanulók együtt figyelték a só fizikai tulajdonságait, törték a fejüket felhasználási lehetőségein. A víz felhajtó erejét is közösen vizsgálták a helyszíni fizikai kísérlet keretében. Az orosháziak egyedi konzerválási eljárásokat gyűjtöttek a helyi gyerekektől az élő, természetes, tömény, sós vízzel kapcsolatosan, mindezt útinaplójukba jegyezték. A barátságos, de izzó hangulatú labdarúgó mérkőzés után adták át az ottaniaknak az Orosházán gyűjtött magyar nyelvű könyveket.

Parajdon mindenki megkóstolta Erdély leghíresebb kürtőskalácsát. A sóbánya adott helyet a következő rendhagyó történelem órának. Szó volt a Sóvidék egyediségéről, a só gazdasági-kultúrtörténeti szerepéről, gyógyhatásáról. Emlékezetesek az itt gyógyulókkal készített interjúk. Korondon Ilyés Vészti Mihály fazekasmester műhelyébe kukkanthatott a csoport. Nemcsak a híres korondi kerámiával, a fazekasság ősi hagyományaival ismerkedtek az orosháziak, de a gyerekek interjút készíthettek a mester feleségével is, s felfedezték művészi gazdagságát, motívumokat gyűjtöttek, fotókat készítettek. Saját szemükkel látták, hogy Korond Európa egyik legjelentősebb fazekas központja. Farkaslakán Tamási Áron sírjának megkoszorúzása után a hetedikesek felelevenítették az író munkásságát.

Máréfalván a református iskolások székelykapukat fotóztak, tanulmányozták azok feliratait, motívumvilágát, melyekből hazatérve beszédes albumokat állítottak össze. Székelyudvarhelyen a városnéző séta a Városház téri Szoborparkból indult, itt a gyerekek szóltak a megmintázott egyéniségekről. A Székelytámadt vár falai között történelmi időutazásra volt mód. Nem feledkeztek meg az építmény nevét adó 1562. évi székely felkelésről. Beszéltek a székelység szabadságküzdelmeiről, jogaikért folytatott, jelen korig tartó harcairól. A Vasszékely szobránál felidézték a székely katonák háborúkban tanúsított helytállását.

Az eddig leginkább történelemkönyvekből ismert események állomásai között Segesváron az 1848-49-es szabadságharc híres ütközetét idézték. Megemlékeztek Bem tábornok erdélyi harcairól, Petőfi hazafias verseiből is olvastak a róla elnevezett emlékhelyen. Megérintette őket a feltételezés, hogy Petőfi Sándor onnan nem messze egy jeltelen tömegsírban nyugszik. A hazáért hősi halált halt honvédek emlékére emelt turulmadaras obeliszk elé koszorút helyeztek. Az útinapló soron következő feladata a költő irodalmi munkásságáról és történelmi szerepéről szólt, ezáltal fejlődött szövegértési kompetenciájuk és a tantárgyi koncentráció révén még teljesebb Petőfi-kép alakult ki bennük.

Vajdahunyad vára Erdély egyik legpompásabb építménye. Különlegességét fokozta, hogy a csoport egy középkori film forgatásába csöppent. A gyerekek felidézték, hogy a Hunyadi-család az adományként kapott uradalomból virágzó központot épített a várkastéllyal együtt, amelyet aztán a későbbi tulajdonosok tovább bővítettek. Hangsúlyozták, hogy a kastély nem töltött be védelmi funkciót, lakókastélynak épült. Felújítása évszázadok óta folyamatos. A kastély egyediségéről megjegyezték, hogy Budapesten felépítették annak mását. Az itt szerzett ismeretek elmélyítésére az útinaplókba fogalmazások kerültek, a következő címmel: Egy napom várúrként/várkisasszonyként. A legjobban sikerültek elhangzottak az értékelő órákon és a bemutató előadáson.

Az aradi várerőd mellett a vértanúk emlékoszlopánál az orosháziak környezetrendezéssel szerettek volna hozzájárulni az emlékhely méltóságának megőrzéséhez, de nem volt rá szükség. Az irodalmi megemlékezés nem maradt el: a kivégzett 13 főtiszt búcsúleveleit a diákok olvasták fel, főhajtva minden, a magyar szabadságért hősi halált halt mártír emléke előtt. Koszorút helyeztek el az emlékműnél, majd elénekelték a Himnuszt. E szent helyen mélyen megérintette őket a történelem, magyar múltunk e tragikus eseményét idézve.

A feledhetetlen útról kiselőadások sora, rajzok tömege, kiegészített vaktérképek, útinaplók oldalai, fogalmazások garmadája, fotók százai, hazatérvén beszédes fotóalbumok, interjúk készültek. A tanítványok rácsodálkozhattak arra, hogy a külhoni gyermekekkel közös a nyelvünk, közösek a vágyaink, az álmaink, melyeket együtt is megvalósíthatunk, mert összetartozunk. Bebizonyították: egészen más elméletben tudni, hogy nemcsak országhatáron belül élnek magyarok, s egészen más megérezni a „saját bőrünkön”. A közös programok adta hangulat életre szóló élményt nyújtott minden résztvevőnek, mélyítette bennük a nemzeti összetartozás érzését.

Az erdélyi úton látottak, éreztek észre, szívre egyaránt hatottak. A hazatérő hetedikesek hosszú-hosszú időn át táplálkozhatnak az ott szerzett élményeik sokaságából.

A tevékenységekre a HATÁRTALANUL! program keretében került sor.

A tanulmányi kirándulást követően itthon, értékelő órák keretében dolgozták fel élményeiket, a nemzeti összetartozás fontosságát hangsúlyozva. Feladatlapok segítségével felelevenítették az útvonalat, az államhatáron kívüli elhelyezkedés történelmi okait, a magyarság történetét, jelenét, átismételték az etnikai összetételt. A külhoni magyarok életkörülményeiről szerzett ismeretek megbeszélésén túl elkészítették a témakörökről szóló prezentációkat, fotóalbumokat, beszámolókat. Gyűjteményt állítottak össze a székely kapuk mintavilágából és felirataiból. Újságot szerkesztettek élményeikből. Nagy sikere volt a hatodikosoknak és az érdeklődő felnőttnek, gyermekeknek tartott bemutató előadásnak. Kiállítás összegezte a tanulmányi kirándulás eszmei és gyakorlati hasznosságát, példát adva a magyarságtudatról iskolánk tanulóinak.

A témanapra a Nemzeti Összetartozás Napján került sor. A fiatalos közösségi eseményt az életkori sajátosságok figyelembe vételével tervezték. A korábban feltett kérdés: „Ti mit tennétek együtt a Nemzeti Összetartozás Napján?” nyomán kapott legjobb ötletek kerültek a programba. Az „Összefogással a magyarságért” című rajzokból és kreatív alkotásokból gazdag kiállítás kerekedett. A földrészek jókora térképén bejelölték azon országokat, ahol nagyobb létszámban élnek magyarok. Az alsósok népszokásokat keltettek életre, népi játékokat játszottak és csoportmunkában foglalkoztak a trianoni elcsatolt részekkel. A felsősök a történelmi eseményekre, a magyarság jelenére, jövőjére fókuszáltak, vetélkedők alapjául földrajzi ismereteik szolgáltak. E nap a szívekben a nemzeti összetartozás érzését erősítette, nemzetegységben gondolkodó embereket nevelve.

Köszönet Dávid Zoltán polgármester úrnak és Sára Csaba képviselő úrnak az általuk felajánlott 5 darab Orosháza című könyvért. Városunk kiadványával sikerült megörvendeztetni az idei tanulmányi kirándulás során magyar testvéreinket.

Köszönjük a Határtalanul! tanulmányi kirándulás nagyszerű lehetőségét a magyar államnak.

Sitkei Anikó

igazgatóhelyettes

Határtalanul! projektvezető