A Határtalanul! pályázatnak köszönhetően iskolánk 49 diákja és 5 pedagógusa a legszebb tavaszi hónapban gondos előkészületek után nekivágott Erdélynek.
A 2024. május 6-tól 10-ig tartó programra történő felkészítést egyrészt a tanév során a történelemtanárok és az osztályfőnökök végezték, másrészt a tanulmányi kirándulás utazó pedagógusai a Határtalanul! előkészítő órákon. Megbeszéltük a kirándulás programját, Románia etnikai összetételét, a magyarság lélekszámát, a történelmi közös múltat, az országhatárok kialakulásának okait. Az előkészítő órákon filmrészleteket néztünk a meglátogatandó települések magyarságának történetéről, feldolgoztuk csoportmunkában az egyediségeket, kiselőadások hangzottak el, melyeket az adott helyszíneken „idegenvezetőként” is előadtak a tanulók. Kísérletet végeztünk az édes és a sós vízben történő lebegéssel. Megvitattuk a kulturált, együttműködő magatartás szabályait, majd eljátszottuk szituációs játékokkal. Megbeszéltük a buszos utazás etikai kódexét. Történelmi utazásunk során Erdély történelmi-kulturális egyediségeiből, gyöngyszemeiből szemezgettünk, különös tekintettel Sóvidék (Szováta, Parajd, mint a só kultúrtörténete), Székelyudvarhely, Korond, Békás-szoros történelmi szerepére, Vajdahunyad vára, Kolozsvár, a Házsongárdi temető, a Segesvár-fehéregyházi csata történelmi hangulatának megérzésére, előre vetítve tanulmányi kirándulásunk igazi helyszíneken történő megélését. Koncepciónk szerint ezen egyetemes értékek személyes megtapasztalása mentén kalauzoltuk tanítványainkat méltó módon a nemzeti történelem és identitás mélyebb megélése felé.
Nagy hangsúlyt helyeztünk az érzékenyítésre is, arra, hogy diákjaink ismerjék meg a kisebbségi létbe kényszerített őshonos magyarságot, annak jellegzetes gondolkodását, gyönyörű tájszólását, néprajzát, történelmét s jelenkori mindennapjait!
Az órák végén 5 csapatban rögzítettük tanulóink tudását saját fejlesztésű, digitális vetélkedővel, mely mind az ismeretek elsajátításában, megértésében, elmélyítésében segített, játszva tanított (a közös utazás emberi-kulturális aspektusaitól a komoly tudásanyagig), ismereteket átadó és rögzítő céllal, játékos formában, élménydúsan. Legvégül néhány tánclépést sajátíthattak el, miközben erdélyi népdalokat énekeltek a tanulók.
Utazásunk első napján Kolozsvárott, a Mátyás-szobor mellett felidéztük annak történetét. Megtekintettük a Szent Mihály-templomot, Mátyás király és Bocskai István szülőházát, kiemeltük kiváló államférfijaink jelentőségét, a magyar történelemre gyakorolt hatásukat. Elsétáltunk a Farkas utcai református templomhoz, megcsodáltuk az előtte álló Szent György szobrot. A Házsongárdi temetőben járva, Apáczai Csere János sírjánál Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi temetőben verse tette teljessé a különös hangulatot.
Szovátára érkezésünkkor a Medve-tónál megálltunk, megbeszéltük a tó keletkezésének történetét, heliotermikus voltát. Körbesétáltuk, megnéztük a Kilátót. A Teleki Hotelben nagyon finom meleg vacsorával vártak minket.
Vacsora után elkészítettük a szovátai gyerekeknek tervezett ajándékunkat: egy igazi magyar „Tibi” csokira ragasztottuk rá iskolánk nevét, amit csütörtök délelőtt adtunk át nekik.
A második napon tematikus útvonalunk a Keleti-Kárpátok látványos szurdokvölgyében folytatódott, rácsodálkozva a természet e katedrálisának monumentalitására és az egykori magyar országhatár egyik hagyományos átkelőjére, melyet ősi idők óta védelmezett a székelység a keleti nomád betörések ellen. Felidéztük a Keleti-Kárpátok szorosainak, hágóinak jelentőségét a magyar történelemben. Átismételtük az iskolapadban a mészkőről megszerzett tudásunkat, melyből fergeteges természetismeretóra kerekedett eredeti helyszínen, a szurdokvölgyben. Később a Gyilkostóhoz tett kirándulásunkkor elmeséltük a tó keletkezésének különös történetét, nevére utaló mondáját.
A harmadik napon elindulva Szovátáról, Korond határában egy családi sófeldolgozó műhelybe látogattunk. Az ízes székelységgel, de magyarul beszélő cégtulajdonos viccesen, jó hangulatúan mutatta meg nekünk a sófeldolgozás lépéseit, így észrevétlenül is bővült az ismerettárunk. A bemutató után lehetett vásárolni is a jótékony hatású parajdi sóból készült termékekből. Hoztunk haza fürdősót, fűszersót, sószappant és rengeteg érdekes ajándékot. Korondon műhelylátogatással egybekötött ízelítőt kapunk a helyi fazekasság történelméből. A nagy múltra visszatekintő családi műhelyben még helyi készítésű paprikalekvárt és csipkebogyódzsemet is kóstolhattunk.
Úton Székelyudvarhely felé megálltunk Farkaslakán, ahol Tamási Áron sírját és a Trianon Emlékművet látogatjuk meg. Nagyon esett az eső, így nem sok időt tudtunk itt tölteni. Máréfalván a gyönyörű, kézzel készített székelykapukban gyönyörködhettünk.
Székelyudvarhelyen a Székelytámadt vár megtekintése közben történelmi időutazást tartottunk: megemlékeztünk az 1562. évi székely felkelésről és annak következményeiről, amit nevében ma is őriz a vár. Felidéztük a székelység szabadságküzdelmeit, jogaikért folytatott, jelenkorig tartó harcait. A Márton Áron téren felkerestük a Vasszékely szobrát, itt megemlékeztünk a székely katonák háborúkban, itt kiemelten az első világháborúban tanúsított helytállásáról. Városnéző sétánkat a Városház téri Szoborparkban fejeztük be, aztán utaztunk vissza a szállásra, ahol este még egy fergeteges hangulatú vetélkedőt tartottunk az eddig látott és hallott ismeretekből.
A negyedik nap délelőttjén ellátogattunk a helyi S. Ilyés Lajos Általános Iskolába. A közös program eredetileg a kirándulás második napjára volt tervezve, de a szovátai gyerekeknek még kedden tavaszi szünet volt. Így a 4. napon, csütörtökön tudtunk velük találkozni.
Szívélyes fogadtatásban volt részünk. Először ők mutatták be az iskolájukat, aztán mi egy fergeteges táncházra invitáltuk a szovátai hetedikeseket, osztályfőnökeiket és az igazgató asszonyt. Jó hangulatú buli kerekedett. Ezután megajándékoztuk egymást: mi sportszereket vittünk, illetve minden hetedikes tanuló kapott 1-1 iskolánk nevével díszített „Tibi” csokit. A szovátaiaktól egy-egy sódarabot kaptunk, amelynek a csomagolásán feltűntették, hogy milyen jótékony hatásai vannak a vidékükön bányászható sónak. A program az iskola udvarán zárult, ahol kötetlenül beszélgettünk, ismerkedtünk, nevetgéltünk a külhoni társainkkal. Végül elsétáltunk sósforráshoz, ahol rövid természetismeret óra kerekedett.
Délután a parajdi sóbányában megvitattuk a só gyógyhatásait, történelmi és kultúrtörténeti jelentőségét. Hangsúlyoztuk, hogy a néprajzi „Sóvidék” egy hatalmas sótömb, mely Európa egyik legnagyobb sótartaléka.
Este pihenésképpen a hotel vezetője jóvoltából kipróbálhattuk a wellnessrészleget. Igaz, hogy csak kb. 2 órácskát maradhattunk, de nagyon örültünk a lehetőségnek.
Ötödik napon, a hazafelé vezető úton az 1848-49-es szabadságharc segesvári ütközetének színhelyén, Fehéregyházán rendhagyó történelemórán csiszolhattuk meglévő tudásunkat. A helyi idegenvezető nagyszerű előadását hallgatva számtalan érdekességgel lettünk gazdagabbak. A hazáért hősi halált halt honvédek emlékére emelt turulmadaras obeliszknél koszorút helyeztünk el. A Petőfi Emlékmúzeumban felelevenítettük a költő életének főbb eseményeit és halálát.
Csernakeresztúron, az Andero Panzióban ebédeltünk.
Vajdahunyadon, a várkastélyban királyok és fejedelmek lába nyomán járva megvitattuk a Hunyadi-család magyar történelemben játszott kiemelkedő szerepét. Hangsúlyoztuk, hogy a kastély nem töltött be védelmi funkciót, lakókastélynak épült. A várban járva átérezhette
mindenki, milyen lehetett egykor itt élni várúrként/várkisasszonyként. A legjobban sikerülteket felolvastuk az értékelő órán.
Hazatértünket követően, az értékelő órákon átismételtük tanulóinkkal a történelmi közös múltat, az országhatárok kialakulásának okait, a magyarság lélekszámát, jelenét, Románia etnikai összetételét. Áttekintettük a tanulmányi kirándulás megvalósulását, összegeztük a külhoni magyarsághoz kapcsolódó ismereteket. Rögzítettük utunk tananyaghoz kapcsolódó részeit, értékeltük a kirándulás programjait, a tanulókra gyakorolt hatásukat, megfogalmaztuk az eredményeket, tapasztalatokat. Kinek mi tetszett a legjobban, legkevésbe, miért? Kinek, mi hatolt a lelke mélyéig? Külön kitértünk a szovátai hetedikesekkel átélt élményekre, benyomásokra, mely meghatározó volt diákjaink külhoni magyarok életéről szerzett ismereteiben, fejlesztve magyarságtudatukat.
Szándékunk volt a tanulók élményeinek feldolgozásán keresztül a szerzett személyes tapasztalatok és ismeretek áttekintése a határon túli magyarság életéről, hangsúlyozva a nemzeti összetartozás fontosságának megélését.
Meghallgattuk tanulóink fogalmazásait („Amiért visszamennék Erdélybe”, „Egy napon várúrként/várkisasszonyként”), melyeket maguk olvastak fel a friss ER-RE (Erdély-járó református iskolások lapja) újságból. Lehetőséget teremtettünk a személyes élmények megosztására. Az órán feladatok megoldására, az ismeretek rendszerezésére használtuk a javasolt alkalmazásokat, pl. az Okosdobozt. A kirándulás legjobban sikerült, legviccesebb fotóiból videó készült, mely a humor eszközeivel mutatta be a kirándulás legjellemzőbb helyszíneit és pillanatait. Az óra összegezte a tanulmányi kirándulás eszmei és gyakorlati hasznosságát. Reményeink szerint a diákok élményein keresztül a külhoni téma beágyazódik a családok életébe, így kollektív tudássá formálódik. Törekvéseink tanítványaink lokális identitásán keresztül szolgálni a nemzeti önismeretet s a közösségi nemzettudatot.
Orosháza, 2024. június 5.
Lendvai Mónika
projektvezető
A képek a linkre kattintva az iskola Facebook-oldalára irányítva megtalálhatóak.
Videók:
2024 – REF. Határtalanul – Összefoglaló
Szóljon hozzá!
Hozzászólás előtt be kell jelentkezni.