Oda-vissza több mint négyezer kilométer szárazföldön és vízen. Ekkora utat tettek meg a Orosházi Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola tanulmányútjára jelentkező lelkes kisdiákok. Nemcsak a távolság volt hatalmas, hanem az élmény is, hisz a hatnapos kirándulás során megelevenedtek előttük azok a nevezetességek, amiket eddig csak a tankönyvek lapjairól ismertek.

Westminster apátság, Buckingham palota, Big Ben, Tower bridges, London Eye, Madame Tussauds Panoptikum…ezek a célpontok mind szerepeltek a szeptember 14-e és 20-a között szervezett út programlistáján. Tavaly debütált az orosházi gyerekek körében ez a tanulmányi kirándulás, akkor is nagy volt az érdeklődés az angliai útra, és most is sok refis és táncsicsos diák vállalkozott az életre szóló kalandra.

Kép1

– Azt szokás mondani, hogy egy nyelvet akkor tanul meg igazán az ember, ha már úgy tud gondolkodni, mint az ottaniak – fogalmazott Szalkay Róbertné Erzsike néni iskolalelkész, aki már a 2024-ben szerzett tapasztalatokkal a tarsolyában indult a szigetországba. – Nagyon hasznos volt ez a kirándulás a nyelvtanulás szempontjából, hisz folyamatosan használták a gyerekek az angolt. A boltokban például ők mondták meg az eladóknak, mit szeretnének, de nem csak szükséghelyzetekkor vették elő a nyelvtudásukat. A kompon például, mikor meglátták a különleges motorokkal felszállókat, odamentek hozzájuk beszélgetni. Vagy hajókázás közben a hetedikesek megszólítottak néhány idősebb utast, és velük gyakorolták az angolt. Azt is érdekes volt látnunk, hogy egy másik országban mennyivel másképp gondolkodnak az emberek. Az angolok azt vallják, hogy ami közös, azért nemcsak a másiknak, hanem nekik, maguknak is tenniük kell.

Az út megszervezése rengeteg feladattal járt. Keresztesné Fekete Henriett azon volt, hogy mindenki maximálisan jól érezze magát. A buszos ültetésrend kialakításakor, a mobilházak szobafelosztásakor  igyekezett egymás mellé osztani a legjobb barátokat, és a programokat is úgy választotta ki, hogy azok tényleg megfeleljenek egy 11-13 éves gyermek érdeklődési körének.

Hat diákra jutott egy felnőtt kísérő. A pedagógusok néhány napra pótszülőkké váltak, hisz ők készítették az útravaló szendvicseket, és ők ügyeltek arra is, hogy mindenki időben, ragyogóan tiszta fogakkal kerüljön ágyba.

A belgiumi tranzitszálláson töltött éjszaka után a csapat komppal kelt át a szigetországba. Muzsik Márta tanárnő elmesélte, hogy az időjárási viszonyok miatt az alapvetően kétórás út ötórásra sikeredett. Dover szikláit csapdosták a hullámok, és erősen hánykolódott az elképzelhetetlenül hatalmas, buszokat és kamionokat is szállító komp. A mieink nincsenek hasonlóhoz szokva, így a tengeribetegség jó néhányukat utolérte. De – mint beszámolójukban elmondták – utólag minden élmény megszépül, és az, ami ezután várt rájuk, kárpótolta őket mindenért.

– Egyensúlyoztunk a greenwichi délkörön, a Nemzeti Tengerészeti Múzeumban pedig elmerülhettünk a Nelson admirális korabeli tengeri csaták és felfedezések világában – mesélte Szalkay Róbert lelki pásztor. – Láttuk a Tower bridget, majd szédítő magasságból, a Horizon épületének 58. emeleti ablakából megcsodáltuk a londoni panorámát, a Bank Of England Museumban pedig széfet törtünk fel és aranyrudat simogattunk.

Kép2

A Természettudományi Múzeumban a Föld keletkezésének izgalmas története és a dinoszauruszok csontvázai várták a kirándulókat. Az orosházi iskolák diákjai elvegyültek a Leicester street, a Downing street és az Oxford street színes forgatagában, megcsodálták a Buckingham palota mesés épületét és Trafalgar squere-t is. Az egyik legnépszerűbb program a Madame Tussauds Panoptikuma volt, nem csoda, ki ne örülne, ha Leonardo DiCaprióval, E.T.-vel vagy a Star Wars egyik szereplőjével fényképezkedhetne le.

A gyerekek arca mosolygott, mikor meglátták a tankönyvekből ismert helyszíneket, a Westminster apátságot és a Parlament épületét. Boldogan hallgatták a Big Ben harangjának kongását, és félelemmel kevert izgalom ült a szívükben, mikor a London Eye-on ülve eléjük tárult a város látképe.

Fehér Bence, az iskola új pedagógusa elmondta, pályakezdő pedagógusként nagyon örült a feladatnak és a lehetőségnek. Vallja, ilyen tapasztalatok által ismerhető meg igazán a tanári pálya szépsége.

A résztvevők köszönet mondanak a szülőknek, akik vállalták az anyagi terheket, a szervezőknek (Keresztesné Fekete Henriettnek és Keresztes Ferencnek), akik egy szuper, kalandokkal teli hetet állítottak össze, a kísérőtanároknak, akikhez bármikor bátran fordulhattak, és az idegenvezetőknek,  kiknek szaktudása sokat hozzáadott a látottakhoz. Ha nem is a következő tanévben, de lesz még hasonló út az iskola szervezésében. Henike néni megsúgta, még az is előfordulhat, hogy akkor nem Angliát, hanem egy másik angol anyanyelvű országot vesznek majd célba.